Esze Tamás1666 novemberében született Tarpán, egy jobbágycsalád gyermekeként. Gyanítható, 1697-ben csak azért nem vett részt a császáriak elleni hegyaljai felkelésben, mert idejében letartóztatták. A levert felkelés után szabadon engedték. Sókereskedelemből élt, ami jól jövedelmezett, ám a császári udvar monopolizálta a sókereskedelmet, Esze pedig bevétel nélkül maradt. 1702-ben aztán beállt a császárt szolgáló Bagossy Pál gyalogezredébe toborzónak. Mivel a következő év tavaszán a spanyol örökösödési háborúba vezényelték az alakulatát, Esze több társával együtt megszökött és a beregi erdőben bujdosott.

 

Itt döntötték el, hogy követeket küldenek a Lengyelországban időző Rákóczi Ferenchez, hogy meggyőzzék, álljon a bécsi udvar elleni felkelés élére. Hónapokon át tartott az egyeztetés, Esze Tamás aztán Brezánban személyesen találkozott Rákóczival és Bercsényi Miklós gróffal. A fejedelem így írt első találkozásukról: „Déltájban érkeztek, botokkal és kaszákkal felfegyverezve. Ötszáz ember helyett alig volt kétszáz gyalogos, rossz parasztpuskákkal fölszerelve, és ötven lovas. Vezérük Esze Tamás volt, egy paraszt, tarpai jobbágyom…”

A késztetését csak növelte, hogy XIV. Lajos francia királytól is elvi támogatást kapott. A fejedelem és Bercsényi végül 1703 májusában adta ki kiáltványát Brezánban, amelyben fegyverbe szólított a Habsburgok ellen.

A neves humanista, Stephanus Taurinus krónikája nyomán Rákóczi így írt a magyar jobbágyok motivációjáról:

Mert a népet, minthogy visszaélt a keresztes hadjáratot hirdető bullával és fellázadt a nemesség ellen, még Ulászló király idejében megfékezték, legyőzték és oly szoros szolgaságba fogták, s a nemesség olyan korlátlan jogot nyert jobbágyai fölött, hogy a törvények szerint a parasztnak nincs is más tulajdona, csak a lelke. A népnek egy része, mely szlávokból vagy oroszokból áll, elég türelmesen viseli ezt a jármot, de a magyar jobbágyok annyira gyűlölik uraikat és az egész nemesi rendet, hogy még most is úgy látszik, mintha egyébre sem vágyódnának, mint megbosszulni elveszett szabadságukat.”

II. Rákóczi Ferenc 1703-ban, a bécsújhelyi szökés után. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

Esze Tamás és társai Rákóczi felhatalmazásával robbantották ki a tiszaháti felkelést, amely a Rákóczi-szabadságharc kezdetét jelentette.

Esze Tamás kiváló katonai vezetője volt Rákóczinak. Részt vett többek között Szatmár és Tokaj ostromában, éveken át harcolt a Felvidéken és Erdélyben. Rákóczi nagyra tartotta hűséges emberét, akit még a szabadságharc elején felszabadított a jobbágyi sorból, majd később brigadérossá léptette elő, 1708-ban pedig nemesi címet adományozott számára.

Ebben az esztendőben érte a halál Esze Tamást. Nem a Habsburgok elleni harc során kapott halálos sebet, egy elfajult vita okozta a halálát. Történt, hogy Nyitrán két társaság összeverekedett a kuruc táborban, Esze közéjük állt, hogy megakadályozza a vérontást. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a verekedők közé lőtt ágyúgolyó végzett vele, de ez nem nyert igazolást.

„El nem hallgathatjuk, sőt most is friss emlékezetben tartjuk néhai Esze Tamás, ezredes-kapitány hívünk hűségét ezen közmunkánknak elkezdésében, és a privilégium kiadásának fundamentumát; kire nézve Esze família részére mindaddig, míglen arra alkalmatos személy azon nemzetségben találtatik: a tarpai kapitányság adattatik ugyanazon famíliának külön diplomája erejével, most pedig nemzetes és vitézlő Esze János hívünk (Tamásnak bátyja és alezredese) fogja éltig viselni.” Esze Tamás, Rákóczi egyik leghűségesebb katonája csupán 41 éves volt, mikor meghalt.

Következik: II. Rákóczi Ferenc istenhite

Forrás:

II. Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Nyitókép: Esze Tamás későbbi ábrázolása. Forrás: Wikipedia