Egész valójában semmi középszerű sincs: ilyen volt Rákóczi Ferenc ifjúkora – Rákóczi 350

Az anyjától elszakítva, a császár foglyaként nevelkedett és még arról is I. Lipót döntött, hová utazzon tanulmányútra az ifjú Rákóczi.

A fiatal Rákóczi Ferenc egy későbbi ábrázoláson. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A munkácsi vár feladása után Zrínyi Ilonát két gyermekével Bécsbe kísérték, ahol I. Lipót császár döntött a sorsukról. A hős várvédő asszony kivívta a nyugati közvélemény elismerését, egy francia lap például így írt róla: „Bécsben nem annyira a császárnak, mint ennek az erős asszonynak lehetne diadalmenete.

Ezerszer nagyobb dicsőség megőrizni bátorságukat a balszerencsében, mint csatákat nyerni és várakat elfoglalni.

Az uralkodó fogolyként tekintett Zrínyi Ilonára és gyermekeire. A horvát származású Kollonich Lipót bíborost, bécsújhelyi püspököt, későbbi esztergomi érseket jelölte ki a gyermekek felügyeletére. A bíboros az akkor 12 éves Rákóczi Ferenc nővérét, Juliannát személyesen kísérte el a Szent Orsolya-rend kolostorába. Négy nap múlva

az ifjú Rákóczit is elszakították édesanyjától,

és útnak indították Csehország felé, a jezsuiták ottani kolostorába.

Kollonich Lipót érsek gondoskodott az ifjú Rákóczi tanulmányairól. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

1688 április 8-tól kezdve közel három évet töltött Jindrichuv Hradecben, ahol szigorú nevelést kapott a jezsuita páterektől. Fennmaradt egy írás az iskola egyik tanárától, aki így írt új tanítványáról: „március 27-én töltötte be tizenkettedik évét, de olyan nagy és kifejlett termetű, hogy három-négy évvel idősebbnek látszik koránál. Magyarul beszél és latinul csaknem tökéletesen; arca barnáspiros, sötét a haja is, melyet nem rövidre nyírva, hanem hosszú, vállaira omló fürtökben visel. Egész valójában semmi középszerű sincs, szavai, magatartása, járása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül;

amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet tekintélyét mindig megőrzi.

A feljegyzések szerint sokat sakkozott, például a kollégium beteg igazgatójával is. Havonta írt levelet anyjának és nővérének. Latinul tanult, mellette retorikát hallgatott és vallásos nevelést kapott. A vallomásaiban arról is megemlékezett, fiatalon távcsőlopásba keveredett: „Leginkább a látcsövekben gyönyörködtem, melyek közül egyet-egyet – minthogy hordozhatók voltak – a nagyobb kényelem kedvéért csaknem minden szobában elhelyeztek;

csodáltam, forgattam őket, és mivel szégyelltem elkérni, mindenki tudta nélkül egyet elvettem.

Három év elteltével ugyanez történt velem a sziléziai Neissében, egy körző dolgában, melyet az atyák híres könyvtárában a nem használt matematikai eszközök közül emeltem el. Miközben ezeket érett ítélettel most újra fölidézem, feltűnik nekem, hogy mindkét cselekedetet anélkül hajtottam végre, hogy felebarátomat megkárosítottam volna, ugyanis senki nem ismerte fel, hogy hiányzik valami, és nem is kereste. Ezenkívül azt is tudom, hogy nem a cselekedetben leltem örömömet, hanem az elemelt dologban, tehát nem a megkárosítás vagy egy hasznos dolog eltulajdonítása volt szándékomban.”

I. Lipót császár foglya volt a fiatal Rákóczi. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

A gimnázium elvégzése után a prágai Károly Egyetemre kerül. Kezdetben Prágában is a jezsuitáknál volt a szállása, csak később engedték meg, hogy az egyetemhez közeli magánlakásban élhessen. Az első évben a fő tantárgy a logika volt, amely nem érdekelte különösebben, inkább építészetet, matematikát, geometriát akart tanulni. A második évben fizikát és filozófiát is hallgatott, de elsősorban az optika, a hadi építészet, az erődítéstan és a ballisztika érdekelte és ezekhez a tudományokhoz kapcsolódó könyveket olvasott.

Azt is tudni lehet, hogy a fiatal Rákóczi rendszeresen vadászni járt, mellette pedig ökölvívóleckéket vett.

1692-ben Zrínyi Ilonát kiváltotta a férje, Thököly Imre, így utána mehetett Törökországba. A császári udvar azonban azt már nem engedte, hogy a fiatal Rákóczi anyjával tarthasson. Sőt, megtiltották, hogy személyesen elbúcsúzhasson tőle. Közben Rákóczi nővérét, Juliannát feleségül vette Aspremont Ferdinánd gróf, aki a hozományként járó birtokokat követelte. Mivel Rákóczi még kiskorú volt, végül Lipót császár „nagykorúsította”, így hivatalosan is megegyezhetett sógorával.

Lipót császár döntése volt az is, hogy Rákóczi a következő évben Olaszországba utazzon tanulmányútra.

II. Rákóczi Ferenc portréja, amely már felnőttként ábrázolta. Forrás: MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye

Bocsánatért esedezett a 16 évesen átélt testi bűnök miatt, amelyekről vallomásaiban így írt: „Életemnek ez a tizenhatodik éve végzetes volt tisztaságomra nézve, melyben mindaddig megőrzött a te kegyelmed. Fölserdült és

megromlott természetem, és gonoszságának súlyától vezetve nemcsak megtanított engem a szemérmetlenségekre, hanem szokásaimmá is tette azokat.

Gyönyörűséget leltem a bűnben, de te tudod, Uram, nem tudtam, hogy bűn, míg több hónap elteltével egy kazuisztikai könyv véletlen elolvasása révén a szemérmetlenség különféle fajtáit kitanulva kezdett sejtelmem lenni e bűnről.” Rákóczi Ferenc 1694-ben lett 18 éves. Az anyjától elszakították, a császár döntött arról, hol tanuljon és még arról is, hová utazzon tanulmányútra. A császári sas foglya volt. De már nem sokáig…

Következik: Rákóczi Ferenc és a testvére, Julianna

Forrás:

R. Várkonyi Ágnes: A fejedelem gyermekkora. Móra, Budapest, 1989.

Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Osiris, Budapest, 2004 (Millenniumi Magyar Történelem. Életrajzok).

Rákóczi Ferenc: Vallomások, emlékiratok.

A szabadság fejedelme